SZERELMED

Kitépted a lelkemet,
fájó helyét maró
savval locsoltad,
lelkem sárba lökted
megtapostad.

               Lüktető izzó fájdalmam
                nem kímélted.

               Szép kedvesen
               megmosolyogtad.

                Szörnykezeiddel szívem
              után nyúltál,

              Hangos kacajjal
             mellkasomból kiszakítván

            Ordító farkasok közé
            lökted vérző lüktető szívem.

            kik a vér szagától bódultan
              falták fel hatalmas fogaikkal.

              Itt maradtam magamban
              lelketlen-szívtelen
             érzéketlen hússá váltam,
              s bambán bámulom
               lépteid nyomát.

            Szeretlek és Te 

             viszont szerettél,
             angyalból ördög lettél,
            elvitted a szívem –lelkem
          nem értem...

           Miért tetted?